Hogy mondtad, édes egyfijjam/lejjányom?!
Ha tudnék normális tempóban szöveget szerkeszteni itt, és nem öt percig tartana, amíg kiíródik a begépelt mondat, hosszú bejegyzést is kanyaríthatnék arról, milyen döbbenetes látni, egyes blogok, amiket olvasok, vagy akár random módra rákattintok, mennyire érthetetlenek számomra... nem azért, amiről szólnak, hanem nyelvileg... és nem is a "szejcsizlek"-ekre gondolok, hanem úgymond "normál" szövegegre... Mintha az írójuk megkattant volna, komolyan mondom. Félmondatok tömkelege, pontpontpontok, elkezdett, aztán félbehagyott mondatok, amik biztos "sejtetnek" valamit, de a tizedik ilyennél már inkább az ikszre kattintgatok a jobb felső sarokban... A fene akar rejtvényt fejteni. Az egy dolog, hogy a mondanivalót nem mindenki akarja explicit módon a világ elé tárni, de hogy megfogalmazásban is teljes össze-visszaságnak, érthetetlen katyvasznak kell lennie annak, amit az illetők "képernyőre vetnek", az már nekem kicsit emésztehetetlen... :S Főleg a semmi, érdektelen témák esetében, amikre még kis késztetésem sincs, hogy megfejtsem, hogy "na mi vaaa'??".
Változom én is, vagy a világ változik... vagy mindketten. Mindenesetre egyre inkább "távolodunk", ahogy észreveszem, mert én komolyan nem értem ezeket a szövegeket. Vagy én hülyülök el teljesen (könnyen meglehet, elismerem), vagy vigyorgó őrültek özönlik el a blogolt... Én erről az invázióról - bevallom - nem tudtam.
2 megjegyzés:
Megjegyzés küldése